" Egy holdfényes éjszakán a maci gondolt egyet és meglátogatta a nyuszikát. Összeszedte bátorságát, hiszen valami különlegeset akart mondani neki. Útnak indult, s ahogy egyre közelebb ért hozzá, a gyomrában pillangók repdestek és a kezei remegni kezdtek. A fejében ugyan összerakta mondandójának alapját, de amint megállt az ajtó előtt, az bizony szerte szállt. Úgy érezte, hogy talpa alól megszűnik a talaj, s ha nem ül le rögtön, mancsait feldobja és inkább a hátára feküdve nézi a csillagokat. Végül sikerült összeszednie magát és bekopogtatott a nyuszikához, ki valami csoda folytán épp a macikán gondolkodott. Amikor meghallotta, hogy valaki az ajtója előtt várja, rögtön ugrándozni kezdett, s titokban remélte, hogy Ő az, kinek brummogását tartja a legszebb dallamnak a világon. Kinézett hát a lyukon és boldogan kinyitotta, hogy beengedje mackó testvért és egy teára invitálja. A levegő izzott, de a szavak nem jöttek, bárhogy is akarta a nyuszika tudtára adni a szívében megbújó érzéseket. Tudták, hogy ez a pillanat egy tökéletes lehetőség arra, hogy levetkőztessék a gátlásaikat és megosszák a legféltettebb titkaikat, de valami mégsem hagyta, hogy igazán kibontakozzanak. Bárhogy próbálta a macika kimondani azt a szót, egyszerűen nem jött ki a száján. A nyuszika meg csillogó szemekkel várta, hogy végre hallhassa azt, amit igazából már mind a ketten tudtak. Ahogy telt az idő, a hangulat egyre szomorúbb lett, hiszen a nagy pillanat, amit annyira vártak, nem következett be. A félelem felülkerekedett, s a macikának mennie kellett. Fájó búcsút vettek egymástól, miközben a nyuszika az utolsó percig is reménykedett abban, hogy végre erőt vesz magán a maci és kimondja azt a szót. Amikor becsukódott az ajtó, a maci megfordult és bánatosan bandukolt, miközben újrajátszotta a képet, ahol azt mondja neki: Nyuszika én nagyon szeretlek Téged! "

Átérezed ? Megélted ? Visszacsinálnád ?

Én igen! Annyiszor álltam előtted, s próbáltam kimondani, hogy szeretlek, de egyszerűen nem tudtam megtenni, hiszen a szavak csak úgy elrepültek. Megöleltelek, megpusziltalak, éreztettem, hogy szeretlek Téged, de néha a szavaknak is hangot kell adnom, hogy biztosan tudd, milyen érzések vannak bennem. Egy apró érintés, egy meleg csók mély üzeneteket hordoz magában, mi arra vár, hogy megfejtsd és tudd, hogy igazán fontos vagy nekem! Hogy mitől félek ? Talán attól, hogy majd hogyan reagálsz rá és ha felfedem valódi énem és minden gátlást levetve szólok hozzád, elfogadsz-e olyannak, mint amilyen valójában vagyok ?! Mert bizony bennem van a kétely és nem tudom, hogy hogyan fogadsz, de akarom, hogy tudd, tiszta szívemből Szeretlek Téged. Az út, ami hozzád vezetett kövekkel volt kitéve, de minden egyes lépés, megérte, hogy végre megérintselek. Tudom, hogy amit megbánnék az az lenne, ha e szó kimondatlan lenne, így hát inkább összeszedem a bátorságom és mélyen a szemedbe nézve elmondom, hogy ***, ÉN NAGYON SZERETLEK TÉGED!

Nehéz kimondani, de ha megteszed valami olyan csodában lesz részed, amit nem pótolhat semmi sem. Mit érnek a napjaink, mit érnek az örömeink, ha nem oszthatjuk meg mással, s ha nem adhatunk abból a szeretetből, amely bennünk lakozik ? Inkább vállalom a kockázatot és elmondom, amit érzek, minthogy örök életemre megbánjam, hogy akkor nem mondtam el Neked!

Szeretlek...

" Egy párkapcsolat az egységen alapul; én adok te adsz, s mindezt feltétel nélkül. Amikor padlón vagyok Te felemelsz, s ha neked van szükséged Rám, én is ott vagyok Veled. Nélkülem is jól érzed magad, éled a célokkal teli életed, de ha velem vagy, még teljesebbnek érzed magad. Nincs álarc, mi elrejtene Téged, önmagadat adod, hisz tudod, hogy csak azzal akarok lenni, aki valójában vagy. Kéz a kézben, együtt könnyebb, bízz a sorsban, hogy majd eljön egyszer. Csalódni kell, hogy megtapasztaljuk, melyek azok az értékek, amik fontosak nekünk. Lehet, hogy azt érzed most Ő az igazi, aztán az idő múlásával ez megszűnik. Engedj el mindent, s hagyd, hogy az élet úgy alakítsa a dolgokat, hogy az a legjobb legyen. Amint megszűnik a ragaszkodás, mi gátat szab neked, ott áll veled szemben, hogy összekösse az életét veled.

Szeretve lenni, s szeretni, ez az ami az életem még értékesebbé teszi. Mosolyogni látni és valami olyat adni, amitől még boldogabbnak és szerencsésebbnek érzi magát. Örömet okozni és egy jó élményt szerezni, hogy az élete csodás pillanatokkal legyen teli. Apró dolgok, amelyek megmutatják, hogy milyen fontos szerepet képvisel az életemben, s azzal, hogy a kezét nyújtja, lehetőséged ad arra, hogy ketten, együtt valami olyat éljünk át, mi még szebbé teszi az életünket. A falakat lerombolom és bizalommal fogadom a holnapom. Aztán majd jön valaki, ki az értékeimet észreveszi és esélyt ad arra, hogy a találkozásból legyen valami. "

Nem tudtam, hogy hogyan tovább. Nem tudtam, hogy mi fog történni. S ekkor jött egy gondolat, ami megváltoztatott bennem valamit.

" Amikor úgy érzed, hogy nincsen semmid, tulajdonképpen minden a Tiéd! "

Vannak dolgok az életben, amik felett nincs hatalmunk. Egyszerűen el kell engednünk és hagyni, hogy az élet tegye a dolgát. Amikor nem ragaszkodsz a vágyaidhoz, amikor elengeded és hagyod, hogy az úgy áramoljon hozzád, ahogyan annak kell, történik valami..Ilyenkor  felszabadulsz és egy olyan állapotba kerülsz, ahol minden valóra válik.

Hiányzott. Borzasztóan. Úgy éreztem, minden nap meghal bennem valami és ha még egy perc is eltelik úgy, hogy nem érinthetem meg, összeomlik körülöttem minden. Igen, én is éreztem és fájdalmas volt. Vártam a hívását, vártam mindent, ami hozzá kapcsolódott. Akár egy pillanatra is, de látni akartam még egyszer, hozzáérni, megcsókolni érezni az illatát és odabújni, hogy átadjam neki a szeretetem, ami megvédi Őt a mindennapjai során. Ragaszkodtam hozzá, függtem tőle, mert rá építettem önmagam. Az egyensúly megszűnt és ingadozni kezdtem. Meg kellett tapasztalnom a különböző fázisokat, hiszen anélkül nem tudnám mit jelent ez a gondolat, amit az előbb osztottam meg veled.

Tudod, ha mástól teszed függővé a boldogságod, hibát követsz el. Társas lények vagyunk, szükségünk van egy Férfira, de nem szabad, hogy ez határozza meg a mindennapjainkat. Ha kapsz fogadd el, s te is adj, de ne várj arra, hogy majd bekopogtat az ajtódon és magával ragad. Hidd el, nem akkor fog jönni, amikor számítasz rá, hanem majd egyszer, amikor itt lesz az ideje.

Amikor úgy érzed, hogy nincsen semmid, minden a Tiéd! Hogy mire gondolok ? 

Ilyenkor nincs mit elveszítened. Nem ragaszkodsz semmihez. Nincsenek elvárásaid másokkal szemben, s nincs benned félelem. Ilyenkor vagy igazán szabad! Hiszel abban, hogy minden úgy a legjobb, ahogy van. Amit kapsz elfogadod és nem fűzöl hozzá reményeket, nem beszélsz be magadnak olyan képeket, amik lehet, hogy nem is léteznek. Amikor nincsen semmid, mindened megvan.. Tudod, hogy bármi lehetséges és kész vagy befogadni az újat, amit eléd rak az élet. Ebben az állapotban a legjobb létezni, hiszen hiába irányítod Te az életed, mégis úgy érzed, hogy valaki közreműködik a jövődben. Ha kapsz valamit, elfogadod, ha elvesznek valamit, elfogadod. Nincs görcsölés, nincs függés, csak a jelenben élsz és elhiszed, hogy mindennek így kell történnie. 

Csak egy PILLANAT..

Egy szó, mely tele van titkokkal, reményekkel, szeretettel. Egy szó, mely magában hordozza az élet értelmét, s amikor kimondod, hirtelen megváltozik körülötted minden. Nincs múlt, nincs jövő csak a MOST van. Reggel, amikor kinyitod a szemed még nem tudod, hogy mi vár rád a nap folyamán, csupán izgalommal, reményekkel telve kelsz ki az ágyból, hogy hátha sikerül megvalósítanod azt, amit előző nap elterveztél. Nem tudod, hogy az élet mivel fog meglepni s nem tudod, hogy mit fogsz kapni, de te próbálod a dolgaidat a terveidhez igazítani.

Megmosakodsz, megreggelizel és elindulsz. Tudod, hogy hová mész, hogy mi a dolgod, de azt pontosan nem tudod, hogy mi fog történni, hiszen bármi megtörténhet! Honnan tudod, hogy kivel futsz össze, hogy milyen lehetőségeket kapsz? Sehonnan. Csupán reménykedhetsz abban, hogy rád talál a szerelem, hogy egy jobb állást kapsz vagy, hogy egy rég nem látott ismerősbe futsz bele. Lehet, hogy egy jobb kanyar változtat meg mindent, vagy az is lehet, hogy egy lekésett busz. Bármi lehetséges!

Csak egy pillanat. Jegyezd meg jól! Amikor szeretkezel, amikor önfeledten mosolyogsz, amikor sétálsz az erdőben, amikor kimondod tiszta szívedből azt, hogy "szeretlek", amikor megsimogatsz valakit.. vagy ..amikor megbántasz valakit, amikor becsapsz valakit, amikor sajnálkozol vagy amikor hibát követsz el..

ez mind csak egy PILLANAT

ami elillan, s nem jön többé vissza soha. Csupán egy másodperc töredéke, mely kihat a jövődre. A felelőtlenségnek itt nincs helye, a megbecsülésnek viszont van. Honnan tudhatjuk, hogy mennyi van még hátra, hogy mennyi lehetőségünk van kimondani s megtenni bizonyos dolgokat?! Nem tudjuk..csak bízunk abban, hogy lesz holnap. Na és lesz ?! Tervekre szükség van, de az igazán fontos a "most"-ban van. Mondtad már ma valakinek, hogy szereted, vagy ha nem is mondtad, de érzékeltetted vele, hogy mit érzel iránta? Tegyük meg! Az egónkat néha félre kell tenni.

A külső körülményeket nem tudjátok befolyásolni, de azt igen, hogy hogyan reagáltok rájuk.

Tudod amikor benne vagy egy helyzetben, amikor együtt vagy egy személlyel, sohasem tudhatod, hogy mit fog hozni a jövő. Talán tervezgetsz és elképzeled, hogy Ő lenne az az ember, akivel leélnéd az életed, de pontosan sohasem tudod, hogy valóban Ő lesz-e. Viszont, ha bárkivel is összehoz a sors, azt azért teszi, mert dolgod van vele. Lehet, hogy egy órára, lehet, hogy 1 évre, de akkor is okkal teszi és megszeretne tanítani Neked valamit. Ahogy telik az idő és az emberek ki-be sétálnak az életedbe, bölcsebbé válsz, ugyanakkor tüskék is kerülnek a szívedbe. Olyan tüskék, amelyek örökre ott lesznek mély nyomot hagyva benned, de nem szabad, hogy ez befolyásoljon egy új kapcsolat kezdetét. Ha rátalálsz egy új emberre, s ha érzed, hogy van értelme, akkor tegyél meg mindent és adj neki annyi szeretet, amennyit csak tudsz. Ha meg is bánt, Te akkor is tudod, hogy mindent megtettél, még ha ez akkor is kevés volt neki. Szeresd, öleld és add meg neki mindazt, amit úgy érzel megérdemel és amennyire szüksége van. S amikor visszatekintesz a múltra, Te pontosan tudod, hogy megtettél mindent és ha nem is most, de egyszer eljön az-az ember, akitől visszakapod mindezt és kölcsönös érzelem lesz közöttetek. A csalódások, a tüskék ne törjenek meg, add magadból a legtöbbet és meglátod egyszer ott fog állni veled szemben az, aki varázslatossá teszi az életed.