Eredményes nem a könnyű lépések által leszel, hanem a verejtékes, vért izzadós út az, amivel sikert érhetsz el.

Addig, ameddig az átlagos hétköznapi életed éled, addig ameddig nem teszel többet, mint amennyit eddig tettél, nem fog megváltozni a teljesítményed. Nem fogsz fejlődni, nem fogsz önbizalmat növelni és nem lesz nagyobb hited, hogy igenis sokkal többet el tudsz érni az életben. Talán közhelyesnek hangzik, de hatalmas igazság, hogy a komfort zónát nem meghaladó lépések, nem ahhoz az úthoz fognak elvezetni, amire igazából vágysz. Viszont ha fokozatosan egyre bátrabban feszegeted a határaidat, ha felelősséget vállalva tudatosan belevágsz a kínálkozó lehetőségekbe, hatalmas fejlődésre tehetsz szert és az önmagadba vetett hited is növelni fogod, hiszen a szemed előtt fog megtörténni az, amit azelőtt álmodban sem gondoltál. Mindannyiunk életében voltak már olyan pillanatok, amikor sikerült az, amiről azt hitted, hogy Te képtelen vagy rá. S amikor mégis megtudtad csinálni, ha nem is büszkeség, de öröm sugárzott belőled, hiszen megtetted azt, amiről előtte azt gondoltad, hogy számodra lehetetlen. Ezek az élmények voltak az építő elemeid, ezek voltak azok, amelyek erősítettek és önbizalommal töltöttek meg Téged. És nehéz volt akkor megtenni ? Bizony az, sokszor a fáradtságod ellenére tetted, átlépve a határaidat és a célodat a szemed előtt tartva küzdöttél tovább, és lehet, hogy fogcsikorgatva, de MEGCSINÁLTAD. Célok? Igen! Anélkül valóban lehetetlen végigcsinálni, hiszen amikor az erőd kimerülőben van, a céljaid azok, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy az utolsó pillanatig is kitarts.

Nézhetjük ezt akár párkapcsolati szinten is.

Nem eldobni kell, ami nem működik, viszont fel kell tudni ismerni azt, amibe már tényleg felesleges energiát fektetni. Baromi nehéz. Bármilyen szakítás, bármilyen "elválás" tudatosságot igényel, hiszen ahhoz, hogy tovább tudj lépni, a tetteidet jól át kell gondolni. Az érzelmi instabilitás, az örökös játszmák sokszor visszahúznak a mélybe és elbizonytalanítanak, hogy hogyan is tovább, de nem szabad hagyni, hogy ezek hatást gyakoroljanak rád. Hogy mit jelent felelősséget vállalni? Szerintem azt, hogy nem a másikat okolod a történtekért, hanem felvállalod, hogy ami történt, azt valójában Te tetted önmagaddal szemben. Ha többször is becsaptak, megcsaltak, " pofon vágtak " és Te még azután is bíztál abban, hogy meg fog változni a helyzet, ÖNBECSAPÁS és egy olyan folyamatot valósítasz meg ezzel, ahol mindig kudarcra vagy ítélve. Nem meghozni nehéz azt a lépést, hogy kilépek abból, amiben már nem lelem örömömet, hanem hűnek lenni önmagamhoz és akként is cselekedni a jelenben. Ha ezt teszem, akkor jöhet a Géza vagy az Éva és mondhatja, hogy " De megfogok változni ígérem " vagy ajándékokkal halmozhat el, hogy kimutassa a nem létező szeretetét, Te akkor is tartod magad az álláspontodhoz és nem hagyod, hogy ezzel befolyásoljon Téged. Fáj, hiszen sokszor a nyakába ugranál és megcsókolnád, de ha megteszed, újra ugyan abba a lyukba ugrasz bele, ahonnan még nehezebb lesz kimászni. A kérdés az, hogy mennyi időt akarsz szenvedni, hogy mennyire becsülöd meg magad és hiszed el, hogy neked is jár egy harmónikus, boldog párkapcsolat, ami a tisztességen, az őszinteségen és a szereteten alapul?! De ezt is csak kemény munka árán érheted el...

https://www.facebook.com/fitnessfotozas/photos/t.100006616472315/925357774141750/?type=3&theater

Nézzük a fogyókúrát. Hányszor kezdesz bele és mondod, hogy " Na jó, holnaptól nem eszek édességet és többet mozgok! " aztán másnap azzal szembesülsz, hogy újra ugyanazt az életformát folytatod, amit egy nappal ezelőtt. De amikor akár 1 napig, majd 1 hétig, utána szépen fokozatosan lemondasz dolgokról a célod érdekében és ott állsz a tükör előtt látva azt a bomba nőt / férfit, aki visszanéz rád, na akkor mondhatod, hogy " Basszus, megcsináltam! Képes voltam rá és ha ezt képes voltam elérni, ezután bármire képes vagyok! " Hiszen ez így működik. Amint átléped az általad kijelölt határokat, amint teszel valamit a céljaidért, megváltozik benned valami, ami még többre sarkall és magabiztossággal ajándékoz meg. Azok a szépen definiált nők és férfiak sem egyik napról lettek olyanok, mint amilyennek most látod őket, hanem kemény munka árán érték el a formájukat és a mai napig nem állnak meg. Ihatsz fogyasztó teákat, eljárhatsz heti 1-2x aerobikra utána eheted a diétás pizzákat, eljárhatsz futni és feltöltheted a hűtődet light joghurttal meg egyéb " diétásnak " mondott termékekkel, semmit nem fogsz elérni. Maximum a lelked nyugszik meg, de ha belenézel a tükörbe, ugyanaz az ember fog visszanézni rád. Kifogásokat lehet gyártani csak ezzel az a baj, hogy attól még nem fogsz pozitív irányba változni. 

Igen, a pozitív gondolkodás a célravezető. Mindenhol a bevonzásról lehet olvasni, csak azt felejtik el mondani, hogy nem elég kigondolni és hinni benne, hiszen ezáltal nem pottyan az ölünkbe. A tett az, ami előrébb visz és amikor megteszed az első lépéseket, amikor kitartasz bármilyen nehézség ellenére is a céljaid mellett - mert tudod, hogy elérheted - támogató kezekre leszel figyelmes, melyek az akadályokon is átvezetnek. S amikor este álomra hajtod a fejed, Te tudod, hogy mindent megtettél és a többi már nem rajtad múlik. 

És igen, Szeretlek! Hogy miért? Fogalmam sincsen..

Azt tudom:

• hogy amikor a szemedbe nézek megszűnik körülöttem minden, nem érdekel senki és semmi más csakis Te

• hogy a gondolataim túlnyomó részében a Te képed jelenik meg és ilyenkor a pulzusom az egekben

• hogy minden egyes érintésed a legszebb ajándék nekem, s amikor megcsókolsz a testem minden porcikáját melegség tölti el

• hogyha meghallom vagy meglátom a neved, a lelkem már rég nem ott van, hanem feléd tart, hogy megnézze jól vagy-e

• hogyha tehetném a pillanataimat veled tölteném el

• hogy a legjobbat hozod ki belőlem és az értékeimet erősíted fel

• hogy még a veszekedéseket is élvezem veled és látni a durcás arcod..olyankor megzabálnálak Téged :)

Azt tudom, hogy új értelmet nyert a szerelem. Ha velem, ha nélkülem, de az életed boldog legyen. Hiányzol, de jó érzés, mert végre újra szerelembe estem. Megérintettél és fellobbantottad bennem azt, amiről már azt gondoltam, hogy rég kihalt a szívemben. Bevallom amilyen jó érzés, olyan fájdalmas is, de tudni, hogy tudok mélyen érezni, annál csodálatosabb. Aztán, hogy lesz-e helyünk egymás életében ? Nem számít. Mosolyogva gondolok rád és szeretettel ölellek, hisz visszaadtad azt, amit azelőtt elveszettnek véltem.

Játszunk egy kicsit. Végy egy mély lélegzetet, s ahogy a levegőt kifújod, képzeld el, hogy a folyóparton sétálsz és én ott vagyok melletted. A szellő gyengéden megérinti a bőrödet, a madarak csiripelnek, s körülöttünk békésen pihennek a fák, miközben egy lépéssel közelebb kerülök hozzád. Észre sem veszed, de a kezedet megérintem, s miközben simogatni kezdem, melegséggel töltelek fel és biztonságot nyújtok neked. Te csak hagyod, hogy vezesselek és figyeled, ahogyan a bőröd a bőrömmel "cseveg". Először féltem, hogy vajon mit fogsz szólni ehhez, de amint megtettem az első lépést, éreztem, hogy Te is pont erre vágytál.

Amikor belenéztem a szemedbe láttam a fájdalmat, amit a múltból hoztál magaddal, s ahhoz hogy ez megszűnjön, ez a pillanat is kevés volt. Rengetegszer sérülünk, rengetegszer csalódunk, de ha nem hagyod, hogy megérintselek, az a seb még nagyobb lesz. Nekem is nehéz, hisz bizalmat adni a másik kezébe nagy felelősség, de ha nem küzdjük le a gátjainkat, ha nem engedjük el a múltat, nem is élhetjük át újra azt az érzést, amikor feltétel nélkül szeretjük a társunkat. Mert ha én megnyílok Neked, ha levetem előtted a gátlásaimat, ha őszintén elmondom a legféltettebb titkaimat, s Te elzárkózol előlem és csak az ablakodat nyitod ki nekem, nem lelek partnerre, kivel valami újat hozhatunk létre. És igen, nincs arra garancia, hogy újra nem ejtesz sebeket, sőt, fogsz is, hiszen ilyen az élet, de közben olyat is megtapasztalsz, mit ezek nélkül a fájdalmak nélkül nem élnél át sohasem.

Eszedbe jutott valaki ? Talán te húztál falat magad köré, hogy nehogy újra megsérülj ?

Csak játszunk és engedd meg kérlek, hogy még közelebb kerüljek hozzád, s hagyd, hogy a szíved vezessen, hogy az Ő szava kerüljön fölénybe. Nincs veszítenivaló, csupán az a feladat, hogy azt a pillanatot éld át, amelyre most annyira vágysz. Ha egy ölelés hiányzik, ölelj át úgy, hogy abban benne legyen minden, ha egy érintés hiányzik, fogd meg a kezem, s ha csak azt akarod, hogy melletted legyek, tudasd velem, hogy erre van szükséged.

Ugye, hogy mennyivel könnyebb ? Játszmák nélkül, őszintén, szemtől szembe, ahol nincs korlát csak Te meg Én, s az a pillanat, ami örökké ott fog lebegni előttünk..

Egy kapcsolat arról szól, hogy Én adok és Te is adsz nekem valamit. Nem azért, mert elvárom, hanem azért, mert neked is szükséged van arra, hogy adj és arra is, hogy kapj. Amikor valami ajándékkal leplek meg Téged, legyen az egy szó, egy ölelés vagy egy tárgyi ajándék, azt azért teszem, hogy örömet okozzak neked, s nem azért, mert én cserébe várnék valamit.

Ha szeretlek, feltétel nélkül adok, s a célom az, hogy lássam a csillogó szemeidet, amikor meghúzod a masnit, s az a szeretet, mellyel bekötöttem, megérintsen Téged, s olyat adjon, ami felejthetetlen élményt jelent Neked!

Amikor ott feküdtünk együtt, s homlokon csókoltál, amikor simogattad a hátam és odabújtál, olyat kaptam, ami által más színben láttam a világot. Szeretem látni, ahogy az emberek kimutatják a szeretetüket. Megfogják egymás kezét, megpuszilják a társukat vagy a gyermekeiket, s látszódik a boldogság, mi ezt a kifejezést még értékesebbé varázsolja. Szeretek egy kisbaba szemébe nézni, hiszen az Ő mosolya képes pillanatok alatt megváltoztatni körülöttem mindent, s csak a jelenben vagyok, ahol csodálatos minden.

Emlékszem, amikor az erkélyen ültünk, s egy pezsgő jelenlétében az életről elmélkedtünk. Emlékszem, amikor gyengéden megérintettél, hogy tudjam, Te itt vagy velem, s Rád bármikor számíthatok. Emlékszem, amikor éjszaka virrasztottál, hiszen hasfájás gyötört és Te nem hagytál magamra, hanem fogtad a kezem, hogy segíts átvészelni a nehezebb időszakot.

Ilyenkor értettem meg igazán, hogy mit jelent adni úgy, hogy nem várunk cserébe semmit. Csak azért, hogy a másiknak jó legyen.

Emlékszem, amikor felhívtál, hogy elmeséld az örömödet, s átadd azt az energiát, ami körülvett Téged. Emlékszem, amikor azért lemondtál az utolsó forintodról, hogy nekem jó legyen, s arra is emlékszem, amikor a fájdalmaid ellenére is képes voltál szeretetet adni nekem.

Ilyenkor értettem meg igazán, hogy mit jelent a feltétel nélküli szeretet. Önzetlenül adtál, s megmutattad, hogy mindig van tovább.

Emlékszem arra, amikor elfelejtettél, s csak magadnak éltél. Emlékszem, amikor a minőségi idő a háttérbe szorult, s másról sem szólt a találkozásunk csak a veszekedésekről. DE látlak most, mikor egy másik ember néz rám, ki megmutatja, hogy fontos vagyok neki, s a szeretetével körülölel. Amikor munkából hazaérve egy puszit nyomsz a homlokomra, amikor megkérdezed, hogy miben tudsz segíteni, s hogy elgyere-e értem, olyat kapok Tőled, amit tényleg nem pótolhat semmi.

Megmutattad, hogy sohasem késő változtatni az életünkön. Megmutattad, hogy nem a tárgyi ajándékok jelentik a valódi értéket, hanem az, amikor minden gátlást levetve felvállalod az érzéseidet, s lehet, hogy apró léptékben teszed ezt meg, de akkor is a másik felé haladsz, hogy tudja igenis fontos neked.

Millió pillanat van, ami az emlékeimben van és tudom, hogy bármit kaphatok, ha nincs mögötte szeretet, az értéke sem olyan. S bármit adhatok, ha nem a szívem vezényel, olyan, mintha nem is adtam volna semmit sem. Ha hozzád érek, energiával töltődöm fel, s hiába adom én, azáltal, hogy örömet okozok neked, én is kapok valamit, amitől jobban érzem magam. Amikor kedves vagy hozzám én is az leszek, s ketten együtt sokkal többre vagyunk képesek.

Tudod visszagondolva tényleg nem azokra emlékszem, amikor a pénz dominált, s úgy kaptam valamit, hanem azokra az együtt töltött pillanatokra, amikor éreztem, hogy szeretsz és fontos vagyok neked. Azokra a pillanatokra, amikor én is adhattam neked a szeretetemből, és láttam, hogy ezáltal még jobban hittél az álmaidban, s láttad, hogy mennyi szépség vesz körül Téged. Töltsük meg jobban az életünket olyan élményekkel, amelyek szívmelengetőek, s amikor úgy érezzük, adjuk jelét az érzéseinknek. Nekem is szükségem van arra, hogy kifejezd a szereteted és neked is jól esik, ha tudod, hogy fontos vagy nekem!

Sokszor mentem már el melletted, de nem kötötted le a figyelmem. Aztán egy találkozás során, mindent felforgattál és megmutattad, hogy van egy különleges kapcsolat, ami mélyen az emlékeimben marad. Olyan volt, mint amikor tükörbe nézel és a hibáidat is felfedezed, de nem harcolsz ellene, hanem befelé figyelsz és megvizsgálod, hogy hogyan lehetnél még ennél is jobb ember. Amikor egy mondatba belekezdtem, folytatnom sem kellett, hiszen pontosan tudtad, hogy miről beszélek. Azelőtt nem hallottál rólam, de mégis ismertél és a játszmák is hidegen hagytak, hiszen itt nem volt szükség a színfalak mögé rejtőznöm. Megnyíltam neked, s talán többet is mondtam, mint amennyit kellett volna akkoriban. De veled akartam lenni, azt akartam, hogy közelebb kerüljek hozzád, s a benned lévő falakat, melyeket a csalódásaid során építettél fel, leromboljam és új életet kezdj velem. Nem csak az élet habos oldalán akartam melletted lenni, hanem akkor is, amikor a felhők beborítják a napodat és te nem tudod, hogy merre tovább. Minden egyes érintésed melegséggel töltött el, s alig vártam, hogy újra hozzám érj és egy csókot adj nekem. Voltak álmatlan éjszakák, amikor hiányoztál, s voltak boldog pillanatok, amikor velem voltál. Aztán rájöttem, hogy hiába akarom én, ha te nem vagy kész arra, hogy a múltad hátra hagyd és a jelenedbe már engem is belerakj.

Megmenteni Téged ? Talán ezt akartam. Jobbá tenni az életed, megmutatni, hogy igenis van értelme minden percnek, s ha kinyitod a szemed és figyelmesen járod az utcákat, észreveszed, hogy a legapróbb dolgokban is ott rejlik a csoda, ami még boldogabbá tudja tenni a napodat. Csak annak lehet segíteni, aki hagyja és én hiába akarok örömet vinni az életedbe, ha Te elfordulsz és egyedül kívánsz tovább menni azon az úton, ami nem is a te utad. Mindig lesznek csalódások, mindig lesznek fájdalmas pillanatok, de ha fallal veszed körbe magad a szeretettől is elzárod a szíved és rideggé válsz, ami szürkeségbe borít mindent. Aztán már túl késő lesz és az mondod: Bárcsak esélyt adtam volna!