Reggel, amikor kinyitod a szemed, amikor mosolyra húzod a szád, amikor meghallod a madarak éneklésének csodálatos dallamát, képzeld el, hogy ez a nap azért jött el, hogy minél több örömben legyen részed.

Képzeld el, ahogyan gyengéden megsimogatom az arcodat és megpuszilom a homlokodat. Érzed, ahogyan melegséggel árasztja el minden egyes részedet, s talán még az is eszedbe jut, hogy az ágyban töltenéd el a délelőttödet. A puha takaróddal, a kedvenc kispárnáddal és azzal a kellemes érzéssel, amit ez a pillanat ad neked. Maradjunk itt. Élvezzük, ahogyan a nap sugarai beszöknek az ablakon. Ketten, együtt, egymás melegében. S mi lenne, ha közben játszanánk? Ha kitalálnánk egymás gondolatát? Ha csak szép csendben egymás szemében elvesznénk, s egy másik világba kerülnénk. Te hova mennél szívesen? S mi lenne, ha idehoznám neked azt, amire vágysz, s már nem is kellene elmennünk. Mondjuk megmutatnám, hogy a hétköznapokban is megannyi szépség, s megannyi érték rejlik. Láttad már, hogy a tükörből egy kincs néz vissza rád? Láttad a szép szemét, a mosolyát, a telt ajkát és a testének körvonalát? Láttad, hogy mennyi mindent kiállt és még mindig a talpán áll? Büszkén figyelted, ahogyan a lehetetlenből elérhetőt csinál? Ahogyan minden gátlást levetve a szerelme előtt megnyílik? Érezted az ölelését, a csókjait, azt a gyengédséget, amivel másokat megérint? Szeretném, ha egy pillanatra figyelnél. Ha megéreznéd mindazt, ami benned rejlik. Ha megéreznéd ezt a napot, ami csak azért jött el, hogy megmutassa neked, hogy amilyen világra vágysz, már ott van előtted.

Ha megszeretnéd hallgatni Tőlem:

Azzal, hogy adsz, megszépíted a világot és létrehozol egy olyan környezetet, ahol jó érzés honol és felszabadul a lélek. Adni jó, hiszen ezáltal örömet okozol a másiknak és szebbé varázsolod a napját.

Lehet ez egy mosoly, egy kedves gesztus vagy egy tárgyi ajándék, mind-mind pozitívan hat az emberre. Olyan jó érzés látni, hogy a másik boldog, hogy megfeledkezik mindenről, csupán a jelenben van és önfeledten mosolyog rád, mert olyat adtál neki, amire épp, abban a pillanatban szüksége volt. Bátran kimerem jelenteni, hogy adni sokkal jobb, mint kapni. Amikor egy ajándékkal készülsz szeretett társadnak, igyekszel a lehető legjobb dolgot kitalálni és mielőtt még átnyújtanád neki azt, gondolatban levetíted magad előtt a képet, hogy hogyan fog örülni neki. Én nagyon szeretek saját készítésű ajándékkal kedveskedni, hiszen abban benne vagyok én is és a szeretetem is.

Ahhoz, hogy adni tudj, először önmagadban kell megtalálnod a belső egyensúlyt. Fel kell fedezned, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezel, hogy mik az erősségeid, hogy mik a céljaid és mit vársz az életedtől. Ehhez azonban néha el kell veszned, hiszen ilyenkor vagy képes arra, hogy üres fejjel tekints a jelenre és megalkosd az ideális jövőképed. Mikor eljutsz arra a pontra, amikor már belefáradsz a dolgaidba, elindul benned egy érzés, mely arra késztet, hogy itt és most változtasd meg az életed. A változáshoz, azonban az kell, hogy a felfogásod - az életedről alkotott képed kerüljön más megvilágításba. Szerencsére van egy kulcs a kezedben:

Bármelyik pillanatban megváltoztathatod a céljaidat, az életedről alkotott nézeted és ezáltal nem csak Te, hanem a környezeted is másképp fog reagálni rád.

Ha mosolyogsz, a világ is visszamosolyog rád. Ha kedves szavakkal illeted a másikat, viszonozva lesz a számodra is. Lehet, hogy nem azon a napon, s nem attól a személytől, de egyszer visszakapod. Próbáld ki! Ugyanakkor fordítva is igaz. Ha kritizálsz másokat, ne lepődj meg, ha rólad sem lesz pozitív véleményük, s ha gorombán fordulsz a másikhoz, ne várd azt, hogy majd ő kedvesen reagál. Érdemes körülnézni, hogy általában azok az emberek, akik a másik életével vannak elfoglalva és mindenben csak a hibát látják, mennyire "kiegyensúlyozott" és "harmonikus" életvitelt folytatnak. Te ne tartozz közéjük!

Úgy viszonyulj a másikhoz, ahogy szeretnéd, hogy hozzád viszonyuljanak. Olyan barát legyél, akire neked is szükséged van és olyan partner legyél, akivel te is szívesen együtt lennél. Nagy hiba, ha az ember azzal van elfoglalva, hogy a másik mit adhat neki, míg figyelmen kívül hagyja az egyik legfontosabbat! Hogy Ő mit tud nyújtani a másik félnek. Beszélhetünk párkapcsolatról, barátságról vagy családi viszonyról, minden helyzetben egyaránt érvényes. Hidd el, hogy a másiknak is ugyanolyan jól esik, ha megsimogatod az arcát, ha kedves gesztusokkal ajándékozod meg, hiszen mindenkinek szüksége van arra, hogy érezze, hogy fontos valakinek és szeretve van. Sokszor meg sem gondolnánk, hogy milyen sokat jelent a barátunknak, ha megöleljük és elmondjuk, hogy mennyire szeretjük Őt.

Sajnos kezd háttérbe szorulni érzelmeink kimutatása, mert félünk, hogy a másik nem azt érzi, amit mi vagy csupán erősnek szeretnénk látszani. Csak tudod ezzel az a baj, hogy megfosztod magad attól az érzéstől, mely igazán értelmed ad az életednek. Viszont ha minden félelmet hátrahagyva átadod magad a szeretetnek, olyan helyekre fogsz eljutni, ahová álmodban sem gondoltad volna, hogy lehetséges. Addig, amíg nem nyílsz meg a másiknak, addig amíg falakat húzol magad elé, sohasem fogod megtalálni a boldogságod!

Miért félsz? Mitől félsz? Talán a csalódástól vagy attól, hogy elveszíted azt a személyt, akit teljes szívedből szeretsz? Bizony benne van a pakliban, sőt meg is fog történni, hiszen ez az élethez tartozik. De aki nem mer, az nem is nyer. Csalódni fogsz az életben százszor, el fogod veszíteni a szeretteidet, el fog múlni az érzés, ami összekötött benneteket, de kár lenne emiatt feladni mindent. Gondolj csak bele; ha rideggé válsz, nem mersz szeretni, egyedül leszel és sohasem lesz részed azokban a csodálatos pillanatokban, amikor megcsókolod a szerelmed, amikor reggel kócosan mellette kelsz és a homlokára nyomsz egy puszit, amikor csak együtt vagytok és nézitek a csillagokat, miközben a világ legszerencsésebb emberének érzitek magatokat. Vannak pillanatok, amelyek kifizethetetlenek.

Hiába élsz jólétben, hiába van meg mindened, ha nem szeretsz és nem szeretnek, semmit sem ér az életed.

Csak egy dolog fontos az életben, mégpedig az, hogy jól érezd magad a bőrödben. Csináld azt, ami örömet okoz, menj oda, ahol jó neked, és vedd körbe magad olyan emberekkel, akikkel önfeledten töltheted a pillanataidat. Szeress, hiszen ez táplálja a lelket, s ahol szeretet van ott biztonságban lehetsz. Ne arra gondolj, hogy mi lesz, ha majd őt is el kell engedned, hiszen így elfelejted élvezni a jelent, amikor még fogja a kezed. Légy hálás minden pillanatért, minden emberért, mert hiszem, hogy okkal került be az életedbe, s valamire megszeretne tanítani Téged. Tehát mit választasz? Boldogtalan életet, ahol félsz szeretni, mert attól tartasz, hogy összetörik a szíved, vagy inkább fejest ugrassz a boldogság tengerébe, ahol úszhatsz a delfinekkel és megannyi örömben lesz részed? Én inkább az utóbbit választom :-)

Minél jobban akarod, annál jobban távolodik el Tőled. Minél jobban harcolsz ellene, annál erősebb. Hiába vetsz be minden trükköt, s játszmázol, hogy azzal megszerezd és a magadévá tedd, ezzel csak egy kulcsot adsz a kezébe, hogy hatalma legyen feletted. Majd amikor elfáradsz, s már nem érdekel, hogy megkapod-e vagy sem, bekopogtat az ajtódon és megnézi, hogy még mindig ott vagy-e. Addig bizony könny fog hullani a szemedből, s lesz, hogy úgy érzed, legszívesebben kiszakítanád Őt az álmaidból csak hogy vele lehess, de az idő előbb-utóbb megbénít és már nem lesz erőd azon gondolkozni, hogy vajon közeledik-e még feléd. Elengeded és megérted, hogy minden úgy jó, ahogy van. Ha vele, ha nélküle, Te jól érzed magad és elfogadod azt, amit az élet eléd rak. Ahhoz, hogy idáig eljuss fájdalmas út vezet, de az idő előrehaladtával tudatosabb leszel és hamarabb felismered, hogy ki és mi az igazán értékes az életedben. Ezáltal az elengedés is gyorsabban megy és nem ragaszkodsz olyan dolgokhoz, amelyek nem szolgálnak Téged.

Csillogó szemeidnek fénye még mindig előttem lebeg, s nézem az ajtót, hátha újra bekopogtatsz, s megsimogatod a fejem. Igazából hiányzik az, hogy odabújjak hozzád, hogy megcsókoljam a szád és esténként a karjaid közt lépjek át az álmok kapuján. Kíváncsi lennék, hogy vajon Te gondolsz-e rám, hogy amikor meglátsz engem a Te szíved is kalapál ? Aztán eszembe jut, hogy vajon e sorok eljutnak-e hozzád, s megérintik-e a lelked, miközben minden porcikám Téged kíván. Vannak percek, amik elfeledtetnek, de valami mindig újra az emlékeket megjelenteti előttem. Talán ragaszkodom is hozzád, a múlthoz, a beléd vetett reményhez, mégis tudom, hogy most okkal nem élhetjük át együtt a teljességet. Te jobbra mész én balra, de tudd, hogy az egyik szemem akkor is feléd néz, hisz örökre a szívembe zártalak. Hogy mit fogok érezni akkor, amikor majd mással foglak meglátni? Még nem tudom, s talán a vérző sebeimet fogom nyaldosni és pár könnycsepp is le fog hullani, de akkor is megérte minden fájdalom, hiszen őszintén szeretni a legjobb dolog a világon!