Reggel, amikor kinyitod a szemed, amikor mosolyra húzod a szád, amikor meghallod a madarak éneklésének csodálatos dallamát, képzeld el, hogy ez a nap azért jött el, hogy minél több örömben legyen részed.

Képzeld el, ahogyan gyengéden megsimogatom az arcodat és megpuszilom a homlokodat. Érzed, ahogyan melegséggel árasztja el minden egyes részedet, s talán még az is eszedbe jut, hogy az ágyban töltenéd el a délelőttödet. A puha takaróddal, a kedvenc kispárnáddal és azzal a kellemes érzéssel, amit ez a pillanat ad neked. Maradjunk itt. Élvezzük, ahogyan a nap sugarai beszöknek az ablakon. Ketten, együtt, egymás melegében. S mi lenne, ha közben játszanánk? Ha kitalálnánk egymás gondolatát? Ha csak szép csendben egymás szemében elvesznénk, s egy másik világba kerülnénk. Te hova mennél szívesen? S mi lenne, ha idehoznám neked azt, amire vágysz, s már nem is kellene elmennünk. Mondjuk megmutatnám, hogy a hétköznapokban is megannyi szépség, s megannyi érték rejlik. Láttad már, hogy a tükörből egy kincs néz vissza rád? Láttad a szép szemét, a mosolyát, a telt ajkát és a testének körvonalát? Láttad, hogy mennyi mindent kiállt és még mindig a talpán áll? Büszkén figyelted, ahogyan a lehetetlenből elérhetőt csinál? Ahogyan minden gátlást levetve a szerelme előtt megnyílik? Érezted az ölelését, a csókjait, azt a gyengédséget, amivel másokat megérint? Szeretném, ha egy pillanatra figyelnél. Ha megéreznéd mindazt, ami benned rejlik. Ha megéreznéd ezt a napot, ami csak azért jött el, hogy megmutassa neked, hogy amilyen világra vágysz, már ott van előtted.

Ha megszeretnéd hallgatni Tőlem: